„Kölcsönös tisztelet, vágyakozás. Hogy fel tudok nézni a másikra. Ahogy éli az életét, ahogy gondolkodik. És hogy a másiktól én is megkapjam ezt. A szerelem következmény. Nem cél. Egy olyan kapcsolat ismérve, amelyben két ember kapcsolata kiegyensúlyozott.

Ha én önmagammal jól vagyok, nem akarok birtokolni semmit. Önbizalomhiánnyal nem lehetsz szerelmes. Az ilyen kapcsolatok tartóssága, stabilitása ideiglenes, az mindig egyenértékű a támaszkodással. Ez a társfüggőség alapja. Ez nem szerelem.

A szerelem azért múlik el, mert ha bizonytalan vagyok, teljesen másnak, sokkal erősebbnek mutatom magam, mint amilyen valójában vagyok.
Az elején ott van a másik pozitív tulajdonságainak kiemelése. Viszont nincs meg a negatív dolgok felismerése, elfogadása. Hogy te nem csak gyönyörű vagy, hanem látom azt is, hogy ember vagy.

Én az emberbe vagyok szerelmes, aki tele van jóval és rosszal. A gyarlóságot nem akarjuk észrevenni, nem akarjuk elfogadni.
A párok együtt élve ismerik meg igazán egymást, és ahogy telik az idő, mind a két fél rájön a valóságra a másikról. És óhatatlan, hogy a felismerések után a tisztelet csökken. A tisztelet megszűnésével pedig megszűnik a vágy is.
Ha nem tudok rá felnézni, nem fogok utána vágyakozni.”

„A szellemi törvények valóságosak, valóban hatnak, függetlenül attól,
hogy hiszek-e bennük vagy sem. Tagadhatom őket, és megpróbálhatok
ellenükben létezni, ám ekkor betegség vagy szenvedés formájában
korrepetálást kapok a sorstól. Ám együtt is működhetek velük,
harmóniában élhetek ezekkel a szellemi törvényekkel és teljes életet
élhetek. A választás a kezemben van.”

(első és legfontosabb feladatunk)

1. SZERETET TÖRVÉNYE
„Feladatunk, hogy megtanuljunk szeretni. A mindent átfogó szeretet képességét kell elsajátítanunk. Szerelmesnek lenni és igazán szeretni két különböző dolog, miként a virág és a gyümölcs. A gyümölcs megjelenésével eltűnik a virág.
A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent.
A szeretet az az öröm, amelyet akkor érzünk, amikor a szeretett emberre gondolunk.
A szeretet azt jelenti, hogy megnyitom magam, és beengedem a másikat.
A szerelmes birtokolni akarja szerelmét, kisajátítani, függővé tenni.
Csakhogy mindaddig, amíg a szeretetben a függőség bármilyen formája megvan, a kapcsolat nem tökéletes.
A szeretet azt a vágyat kelti szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni és időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége. A szeretetben nem várok feltétlen viszonzást. Cselekedeteim mozgatórugója a gyengéd odafigyelés, nagyrabecsülés és csodálat. Szerethetek mellette másokat is, és ezt a jogot neki is megadom. Érzelmileg független vagyok a másik reakcióitól, mert szeretem őt, függetlenül attól, hogy érzelmeim viszonzásra találtak-e vagy sem.
A szeretet egyszerre jelenti, hogy adok és kapok, és mindig adással kezdődik.”

Kurt Tepperwein

Különösek vagyunk

Kő az úton

1. Az ember legnagyobb ellensége önmaga.
2. az ember legnagyobb butasága a hazugság.
3. Az ember legnagyobb bukása az önteltség.
4. Az ember legnagyobb szenvedése az irigység.
5. Az ember legnagyobb tévedése saját maga elvesztése.
6. Az ember legnagyobb bűne saját szüleinek a feladása.
7. Az ember legsajnálnivalobb tulajdonsága, önbizalmának a hiánya.
8. Az ember legnagyobb csodálatra méltóbb tulajdonsága a kudarc után való felemelkedés.
9. Az ember legnagyobb csődje a remény feladása.
10. Az ember legnagyobb kincse saját egészsége.
11.Az ember legnagyobb adósága, az érzelmi adóság.
12. Az ember legnagyobb áldozata a megbocsátás.
13. Az ember legnagyobb hiányossága a tudatlanság.
14. Az ember legnagyobb vigasza a jótékony tett.

A mosoly semmibe sem kerül, de sokat ad, szebbé teszi arcodat, javítja a közérzetedet.
Az élet sosem édes azok számára, akik mindig savanyú képpel járnak a földön.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke örökre megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki nem olyan szegény hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni, vagy ellopni, csak önként lehet adni.

Mindig olyan erősek legyünk, hogy semmi se zavarja lelkünk békéjét.
Mindig egészségről, boldogságról és fejlődésről szóljunk.
Mindig arra törekedjünk, hogy érezzék barátaink, amiért becsüljük őket, a barátok ismerik egymás hibáit, de nem beszélnek róla.
Mindig a dolgok napos oldalát tekintve derülátó elképzeléseink váljanak valóra.
Mindig a legjobbra gondoljunk, csak a legjobbért munkálkodjunk, és a legjobbat reméljük.
Mindig okuljunk a múlt hibáiból, és a jövőben kerüljük el azokat.
Mindig látszódjék rajtunk a lelki erő és ebből minden teremtett léleknek adjunk.
Mindig a magunk javítására fordítsuk időnket és ne mások indokolatlan bírálatára..
Mindig tartsuk távol magunkat az aggályoskodástól.
Legyen méltatlan hozzánk a harag, legyünk erősebbek, mint a félelem, legyen annyi hitünk a boldogságban, hogy a gondokat is elviseljük.

Tuba Rózsa

Ha minden ember kősziklaként tudna állni, az idő és az események folyásában, s nem elé menne a történéseknek, ha megvárná azt, hogy a történések őhozzá érkezzenek, és bölcs gránitsziklaként tekintené, hogy mellette a történések hogyan múlnak el.
Mert mindaddig, míg az emberek elémennek az eseményeknek, balgán azt hiszik, hogy ők irányítják az események folyását.
Csak a bölcs képes megérteni, hogy nem kell elémenni semminek, mert minden, amit ő akar, az majd eljön őhozzá, tudván, tudva, hogy az idő nem számit, mert ideje pontosan annyi van, mint amennyi szükségeltetik.
Se egy perccel több, se egy perccel kevesebb.
Ha ezt minden ember megértené, nem lenne annyi lelki beteg és fizikai testet is tönkretevő egyéb más betegség.

Tuba Rózsa

Mindenkinek szüksége van egy kis masszázsra.

Szakíts időt a munkára
ez a siker ára
Szakíts időt a gondolataidra
ez az erő forrása
Szakíts időt a játékra
ez a fiatalság titka
Szakíts időt az olvasásra
ez a bölcsesség alapja
Szakíts időt a kedvességre
ez a boldogság kapuja
Szakíts időt az álmodozásra
ez az út vezet a csillagokhoz
Szakíts időt a szerelemre
ez az igazi örök az életben
Szakíts időt a vidámságra
ez a lélek zenéje.

„Az élet legnagyobb boldogsága, ha tudhatjuk, hogy szeretnek azért, amilyenek vagyunk, vagy még pontosabban szeretnek annak ellenére amilyenek vagyunk.”

Ügyelj gondolataidra, mert
szavaiddá válnak!
Ügyelj szavaidra, mert
tetteiddé válnak!
Ügyelj tetteidre, mert
szokásaiddá válnak!
Ügyelj szokásaidra, mert
személyiségeddé válnak!
Ügyelj személyiségedre, mert
az lesz a sorsod!

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését, és csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogyan nyújtja két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis SZERETED!!!

Remény
Ha már nem maradt semmi,
Ne gondold, hogy végleg ennyi,
Mert még ott van a szikra,
Ami a tüzet újra lángba borítja!

„Számtalan viselkedés közül választhattam volna, de én csak hagytam, hogy a sors döntsön helyettem.”

„Aki már elveszített olyas valamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfrodult) az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet nem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amik valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha élek, mintha minden napom életem első — vagy utolsó — napom volna.”

„Az egyetlen dolog, ami megváltoztatja az embert, az a szerelem.”

„Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki. Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához. Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak. Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged. Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. — Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.”

„A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.”

„…mindannyian mondtunk már zokogva ilyesmit: „nem éri meg, hogy ennyit szenvedjek ezért a szerelemért.” Szenvedünk, mert úgy érezzük, hogy többet adunk, mint amennyit kapunk. Szenvedünk, mert nem ismerik fel a szeretetünk súlyát. Szenvedünk, mert nem tudjuk a másikkal elfogadtatni a szabályainkat. Mindig találunk valamit, ami miatt szenvedhetünk, holott valójában nincs okunk a szenvedni: mert a szeretetben rejlik a növekedésünk magva.”

„Pedig a szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált.”

„Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.”

„Azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igaz szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk. A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni -egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézi igazi valójával. A szerelem vad erő. Ha meg akarjuk zabolázni, elpusztít. Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz. Ha meg akarjuk érteni, cserbenhagy és összezavar. Ez az erő azért van a Földön, hogy boldoggá tegyen, hogy közelebb vigyen minket Istenhez és felebarátainkhoz: ahogy ma szeretünk, az mégis sokkal több szenvedést jelent, mint nyugalmat.”

„Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul,és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.”

„A sors akkor állít minket nagy döntések elő, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.”

„Aki kell, az kell, nem azért amilyen, hanem annak ellenére, hogy bármilyen.”
Simonyi Imre

„Van visszavezető út a fantáziálástól a valósághoz, és ez a művészet”
Sigmund Freud